Fajtaleírás

 

A Hucul egy kemény , szívós , biztoslétû kis ló , amely különösen jól alkalmazkodott a ridegtartású körülményekhez. Sokoldalúsága és megbízhatósága miatt ezek a lovak ajánlottak mind a tereplovaglásra, fogatolásra és a nyereg alatti munkára egyaránt. Veszélyeztetett háziállatfajtaként Európa szerte támogatják tenyésztését.

 

A huculok, a hegyitarpán leszármazottaiként, erõs idegrendszerûek, ösztönösen nyugodt, kitartó hegyi lovak, és kevésbé gyakorlott lovasok számára is ideálisak. Kiegyensúlyozottsága (riadozásra nem hajlamos) és lépésbiztonsága révén nehéz terepviszonyok között is megállja a helyét.

Takarmányozási és tartási körülményekkel szemben igénytelen. Barátságos természete, tanulékonysága és alkalmazkodóképessége a huculokat egy sokoldalú szabadidõ-, családi- és fogatlóvá teszi, valamint türelmes társsá a hippoterápiában.

Méret: bottal mért marmagasság 140cm

Színek: A szürkén, deresen és párductarkán kívül minden szín elõfordulhat, de a leggyakoribb a pej és egérfakó. A fajtában jellemzõek és kívánatosak az õsi bélyegek: szíjalt hát, vállkereszt és zebroid csíkok.

Mozgása: szabályos, ütemes, ruganyos.

Összbenyomás: Mokány, mégis megnyerõ külsejû kisló, kvadartikus, harmónikus hátvonalú, csapott farú, a farok mélyen tûzött, nyaka rövid és erõs, a lapocka jól izmolt és általában meredek. Feje száraz, kifejezésteljes és igen nemes. A kemény, nem túl kicsi erõs paták gyakran lehetõvé teszik a patkó nélküli használatot.